Egy arc blogja

Sziasztok! Ez a bejegyzés lényegében a tegnapi utóirata. Ugyanis azt elfelejtettem mesélni, hogy a lány közölte, hogy a szalagavatón dióhéjban elmesélte a volt osztályfőnökének (aki egyben a magyar tanárom is) a történetünket. De azt gondolom elfelejtette említeni, hogy ha nem keres meg még augusztusban, hogy hiányzom neki és hogy igazam volt a sráccal kapcsolatban, akkor a mai napig nem beszéltünk volna, ergo nem lett volna ez a "kavarás", ahogy a lány fogalmazott. Szóval van egy kis halvány fogalmam miért furcsa velem egy kicsit a magyar tanárom újabban, mert biztos azt hiszi hogy én akartam minden áron lecsapni Zsófit (most már nevezzük nevén is) a srác kezéről. Egyébként amikor megkeresett Zsófi még augusztusban, azt gondoltam evidensnek hogy ha már Ő is rájött ezekre a dolgokra, akkor már biztos nincsenek együtt. Aztán megdöbbenve vettem tudomásul, hogy mégis, vártam egy "picit", hátha az utolsókat rúgja a kapcsolat, de ezek szerint a srác valamivel magához láncolja. De most már mindegy, ha a csaj szeret szenvedni ahelyett, hogy megpróbálná olyas valakivel, aki mellett tudja hogy boldogabb lenne, akkor nem állok a boldogság útjába. Na, csak ennyit akartam! Ahogy Simon köszönne el: Csókolomsztok!