Egy arc blogja

Sziasztok! Még van egy kis időm indulásig (éjszakai meló), gondoltam írok egy kicsit, hogy az előző poszthoz képest mennyit változott a lelkiállapotom. Hát jelentem semmit, sőt! Egyre rosszabb lesz, összeszorul a szívem, amikor a lányra gondolok és nem tudom épp ésszel felfogni, hogy miért nekem kellett mennem, amikor Ő keresett fel, hogy hiányzom neki, mellettem jobban érezte magát, mint a barátja mellett (Ő mondta) és hiányoltam neki. Nem értem, hogy ennek ellenére miért maradt a sráccal, ahelyett, hogy adott volna nekünk egy esélyt. Lehet, hogy később rá fog jönni, hogy ez hiba volt, de az én lelkemet meg addig feleszi a kín...Jó, most mondhatnátok, hogy én döntöttem úgy, hogy megszakítom a kapcsolatot, de ennek így nem volt sok értelme...Nem tudom mennyi idő, mire kiheverem (talán soha), de ez a kis baleset egy jókora sebet ejtett a szívemen, az egyszer biztos. Írnám, hogy bízzunk a jobb folytatásban, de most valahogy nem tudok optimistán gondolkodni...